A nem vagyoni kártérítés szabályozása és annak különböző változásai, valamint az ahhoz kapcsolódó bírói gyakorlat is több évtizedes múltra tekint vissza. A bírói gyakorlat a jogalkalmazás során lehetővé tette, hogy a nem vagyoni kár, azaz összegszerűségben nem meghatározható hátrányok (pl. hozzátartozó elvesztése, életmód, életvitel hátrányos kényszerű megváltozása, a személyiség lehetőségeinek beszűkülése stb.) vagyoni elégtétellel kerüljön ellensúlyozásra. A jogirodalom egy része azonban azt is hangsúlyozta, hogy nem vagyoni kár esetén a hátrány (a kialakult eredmény, a beállott kár) a külvilág által objektíven nem észlelhető, annak bizonyítása ezért nehézségekbe ütközik, esetleg lehetetlen. Erre válaszul a bíróságok súlyos jogsértések esetében, külön bizonyítás nélkül, köztudomású tényként fogadták el a nem vagyoni hátrány bekövetkezését (pl. a hozzátartozó elvesztése során fellépő traumát). Egyes tényállások esetében azonban valóban továbbra is nehéz maradt olyan hátrányok bizonyítása, mint fájdalom, szenvedés, komfortérzet elvesztése.
Kiemelendő, hogy a nem vagyoni kártérítés eddigi bírói gyakorlata ezt a szankciót a személyiségi jog általános védelmeként alkalmazta, az egyenlő személyiség védelmének elvéből kiindulva (pl. az idős, mozgásában elnehezült embert ért rokkantság ugyanúgy szankcionálandó volt, mint a sportolót ért rokkantságot eredményező károkozás; a kómában fekvő, beszűkült tudatállapotú ember is ugyanúgy jogosult volt az elszenvedett nem vagyoni hátrány ellentételezésre, mint a tudatánál lévő, a szenvedést érzékelő ember). E gyakorlat a hazai jogalkalmazás kifejezett vívmányaként volt értékelendő.
A sérelemdíjat az új Ptk. nem a kártérítés keretében szabályozza, hanem a személyiségvédelem körében, annak eszközeként. A jogalkotói cél a nem vagyoni hátrányok érvényesíthetőségének megkönnyítése, kiszélesítése volt. A sérelemdíj iránti igény megalapozottságához immár nem szükséges a személyiségi jogi sérelem okán előálló hátrány bizonyítása, azt önmagában megalapozza a személyiségi jogot sértő jogellenes magatartás és felróhatóságának bizonyítása. A személyiségi jogok taxatív nincsenek meghatározva, azok köre a jogalkalmazás során folyamatosan bővül (pl. teljes családban éléshez fűződő jog, szabad családtervezéshez való jog, a jogérvényesítéshez való jog, szexuális élethez való jog, vallás, erkölcs megválasztásának szabadságához fűződő jog stb.), ami azt jelenti, hogy elvileg bármely hátrány, amelyet valaki mint individuum elszenved értelmezhető személyiségi jogsérelemként, ami a személyiség testi vagy lelki életminőségének hátrányos változását eredményezi. Ezzel összefüggésben kiemelendő, hogy már a korábbi bírói gyakorlat is főszabályként kizárólag személyiségi jogok megsértésének szankciójaként alkalmazta a nem vagyoni kártérítést.
A korábbi szabályozással ellentétben, a jelenlegi törvényi szabályozás szerint a bagatell jogsértések és sérelmek sem kizártak a sérelemdíj alkalmazási köréből.
Az emberi méltóságból eredő személyiségi jogok mindenki által tiszteletben tartandóak. A sérelemdíjat önmagában alkalmazhatóvá teszi a sérelmet okozó személy felróható jogellenes magatartása, amelynek során a jogellenesség önmagában azzal megvalósul, hogy valamely személyiségi jog megsértették (hacsak nem alkalmazandó a kártérítési kizáró körülmények úgy, mint jogszabályi engedély, károsult beleegyezése, jogos védelem, szükséghelyzet). A szabályozás abból a megdönthetetlen vélelemből indul ki, hogy a személyiségi jogsérelem mindig, szükségképpen valamilyen nem vagyoni hátránnyal, sérelemmel jár, annak csak a mértéke lehet különböző.
Sérelemdíj iránti igényt csak személyesen lehet érvényesíteni, az nem átruházható, nem örökölhető (amennyiben az öröklés a haláleset előtt már megindított per alatt következik be, úgy az örökösök a perbe beléphetnek).
Nem látható előre, hogy a bírói gyakorlat valóban szakít-e a nem vagyoni kártérítés alkalmazása során kialakított elvekkel. Vajon valóban visszalép-e az általános és egyenlő személyiségvédelemtől egy differenciált és relativizált személyiségvédelmi szintre? Vajon a sérelemdíj megítélésekor valóban szerepet fognak-e játszani olyan körülmények, mint a károsult és a károkozó anyagi körülményei, az, hogy a sérelmet okozó felelősségbiztosítással rendelkezik-e (melynek során jogos-e érvként arra utalni, hogy a felelősségbiztosító úgyis áthárítja a díjban a biztosítottakra a fizetési kötelezettséget?!), valamint az, hogy a hozzátartozója elvesztése miatt igényt érvényesítő károsult valóban érzelmi kötődéssel viszonyult-e az elvesztett személyhez?
Kérdéses, hogy a bírói gyakorlatban miként valósul meg és honosodik meg a sérelemdíj mint szankció alkalmazása során a büntető, elrettentő jelleg.
Végül arra a kérdésre is a bírói gyakorlat fogja megadni a választ, hogy törvényi felhatalmazás hiányában is ki lesznek-e zárva a bagatell sérelmek a sérelemdíj alkalmazási köréből. Erre utalhat ugyanakkor a Fővárosi Ítélőtábla kollégiumi véleménye, amely megkülönböztetni rendeli a személyiségi jog sérelmét az e szintet el nem érő, szubjektív érzéseken alapuló érdeksérelemtől, amely esetben sérelemdíj nem jár.
Az új Ptk. hatályba lépését követő korrekciós jogalkotási tevékenység eredménye, hogy a kötelező felelősségbiztosítások széles körében (gépjármű felelősség, közjegyzői, ügyvédi, bírósági végrehajtói felelősség, személyi- és vagyonvédelmi felelősség esetében) az ágazati jogszabályok kifejezetten előírják, hogy azok kiterjednek mind a kárra, mind a sérelemdíjra, másrészt az új Ptk. a felelősségbiztosítás általános fogalmát kiterjesztette a sérelemdíjra is. Az új Ptk.-t megelőzően megkötött felelősségbiztosítási szerződések esetében a sérelemdíjat annyiban és olyan mértékben téríti a biztosító, amennyiben a nem vagyoni kártérítésre az új Ptk. hatálybalépése előtt köteles lett volna. Ezen kívül a törvény kötelezi a biztosítókat, hogy felhívják az ügyfeleik figyelmét arra, hogy lehetőség van közös megegyezéssel módosítani a biztosítási szerződést akként, hogy az a sérelemdíjért való helytállásra is kiterjedjen.
Mind a munkavállaló, mind a munkáltató elszenvedhet a munkaviszony keretei között személyiségi jogsérelmet. A munkáltató oldalán például a jogos gazdasági érdekek sérelme esetén kerülhet sor a sérelemdíj alkalmazására, pl. a munkavállaló általi lejárató vélemény-közlés esetén. A munkavállalók munkahelyi baleset (trauma, fájdalom, élet elnehezülése miatt) és jogellenes munkaviszony megszüntetés esetén (a munkához való jog sérelme miatt, ha a bíróságok ezt elfogadják személyiségi jogként) is elszenvedhetnek személyiségi jogsérelmet, ami sérelemdíjra jogosíthatja őket.
Vissza